Néha különös és megható történetekkel találkozok. Azt, hogy melyik mögött van valós történet, nem feladatom megítélni és nem is igazán számít, hiszen az üzenet amit közvetít és az emberi értékek, amire a figyelmünket szeretné irányítani, sokkal fontosabbak, minthogy a városi legendát keressük a leírtak mögött. Az alábbiakban leírom nektek az egyik kedvencemet. Elgondolkodtató...

 





Volt egyszer egy csinos és vonzó fiatal lány, aki sajnálatos módon vakon született, ezért neheztelt az egész világra. Ellenséges volt az emberekkel, kivéve a barátját, aki mindig biztatta, mellette állt, támogatta és éreztette vele, hogy ő is fontos valakinek és a látása nélkül is teljes életet élhet. A fiú elhalmozta őt a szeretetével és a figyelmességével: mindig ott volt vele.
 

Míg egy nap a lányt értesítették, hogy megfelelő szem- donort találtak neki és eltudják végezni a régóta áhított helyreállító műtétet. A lány kimondhatatlanul boldog volt és az örömhírt természetesen megosztotta a barátjával is. A fiú pedig megkérdezte tőle, hogy ha látni fog, akkor hozzá megy-e feleségül? A lány boldogan igent mondott.

Az operációt rövid időn belül sikeresen elvégezték. A fiú mindvégig a lány mellett maradt a kórházban: ült az ágya mellett és fogta a kezét, amíg magához nem tért. Így amikor a lány először kinyitotta a szemét, a barátját láthatta, aki szintén vak volt.

A fiú nagyon boldog volt és hamarosan izgatottan kérte újra, hogy legyen a felesége. De a lány elutasította őt. A következő napokban már alig találkoztak és a telefon hívások is megritkultak. Lassan eltávolodtak egymástól. Nem sokkal később a lány egy levelet kapott, amelyben a fiú köszönetet mondott neki az együtt töltött időért és közösen átélt csodálatos pillanatokért.

A levél zárásaként pedig az alábbi mondatot írta: "Kérlek, vigyázz a szemeimre!"