John Cure regényíró blogja. Önismeretről, döntésekről, érzésekről, emberi kapcsolatokról, gondolatokról, filmekről, zenéről. Minden, ami az írói név mögött van.
21 gramm
21 gramm. A lélek súlya. Minden ember pontosan ennyit veszít testsúlyából halála pillanatában. Ennyi a súlya személyiségünknek, melyet egy életen át magunkban hordoztunk? 21 gramm. Egy csokiszelet súlya. De mi az élet súlya? Segít ez a 21 gramm az útkeresésben? Segít abban, hogy ha már nem leszünk, maradjon utánunk valami a világnak? 21 gramm. Egy kis kolibrimadár súlya. De mennyi a súlya a döntéseinknek? Tudunk úgy élni, hogy a döntéseink súlya ne legyen teher annak, akinek azt esetleg később viselnie kell?
"A világ megismerése érdekes, hasznos,
gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságo- sabb találkozás."
(Márai Sándor)
John Cure:
Köszi neked érte! Igazából én csak annak a kis srácnak akarok megfelelni, aki voltam valamikor és ... (2010.06.12. 18:13)Ki vagyok én?
John Cure:
Rám is hatással vannak az ilyen történetek. Főleg akkor ha személyesen is éltem meg hasonlót. :(
... (2010.06.12. 18:13)Vak szerelmek
John Cure:
Szerintem is szép történet és nagyon tanulságos. Hééé, ne sírj! Inkább te is nézz ki az ablakon! ;) (2010.06.12. 18:13)Az ablak (Tanulságos történetek I.)
Mindannyian változunk. A folyamat visszafordíthatatlan és eljön a pillanat amikor érezzük, végérvényesen felnőttünk, és szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy nem kaphatjuk vissza régi életünk darabkáit. Úsztak az évek a fejem fölött és ahogy változott…
Ha most látnám őke- visszamenve az időben-, mosolyognék rajtuk, hogy milyen édesek. Két ember, akik őszintén megnyíltak egymásnak. Érzik, hogy talán jó lenne ha nem lenne köztük ez a távolság. Talán jó lenne gyakrabban a másikkal lenni. Csak úgy… céltalanul bolyongva.…
Szeretek mesélni. Mégis vannak dolgok, amikről nem beszélek. Ez a blogposzt egy ilyen titkomról szól. Most elmondom mindenkinek... Harminckettő. Ez az évek száma, amit eddig leéltem. Négy. Ez a percek száma, amit a halál torkában töltöttem. Nem tudom mennyien…
Nemrég érdekes dolog történt.A szülőfalumból egy régi kedves barátom írt az egyik közösségi portálon. Miután válaszoltam neki, visszaírt, hogy nagy örül, mert kicsit félt a levél elküldésétől, és arra gondolt, hogy biztosan válaszra sem méltatom majd a megkeresését.…