Mi ez?

John Cure regényíró blogja. Önismeretről, döntésekről, érzésekről, emberi kapcsolatokról, gondolatokról, filmekről, zenéről. Minden, ami az írói név mögött van.

21 gramm

21 gramm. A lélek súlya. Minden ember pontosan ennyit veszít testsúlyából halála pillanatában. Ennyi a súlya személyiségünknek, melyet egy életen át magunkban hordoztunk? 21 gramm. Egy csokiszelet súlya. De mi az élet súlya? Segít ez a 21 gramm az útkeresésben? Segít abban, hogy ha már nem leszünk, maradjon utánunk valami a világnak? 21 gramm. Egy kis kolibrimadár súlya. De mennyi a súlya a döntéseinknek? Tudunk úgy élni, hogy a döntéseink súlya ne legyen teher annak, akinek azt esetleg később viselnie kell?

Mottó

"A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságo- sabb találkozás." (Márai Sándor)

kommentek

  • John Cure: Köszi neked érte! Igazából én csak annak a kis srácnak akarok megfelelni, aki voltam valamikor és ... (2010.06.12. 18:13) Ki vagyok én?
  • John Cure: RIP! (2010.06.12. 18:13) Elment a Nagy Tanító
  • John Cure: Rám is hatással vannak az ilyen történetek. Főleg akkor ha személyesen is éltem meg hasonlót. :( ... (2010.06.12. 18:13) Vak szerelmek
  • John Cure: Szerintem is szép történet és nagyon tanulságos. Hééé, ne sírj! Inkább te is nézz ki az ablakon! ;) (2010.06.12. 18:13) Az ablak (Tanulságos történetek I.)
  • John Cure: Szerintem is nagyon hasznosak az ilyen és ehhez hasonló kis tanmesék. Ha kicsit megállunk és elgon... (2010.06.12. 18:13) A szeretet telepítése (Tanulságos történetek II.)

Változások

2010.07.04. 18:01 | John Cure | Szólj hozzá!

Címkék: szerintem visszanéző

 

 

Mindannyian változunk. A folyamat visszafordíthatatlan és eljön a pillanat amikor érezzük, végérvényesen felnőttünk, és szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy nem kaphatjuk vissza régi életünk darabkáit.


 

Úsztak az évek a fejem fölött és ahogy változott a világ körülöttem, én is sokat változtam. A változás és a megújulás átszőtte az egész életemet. Néhány dolog, ami valamikor mérhetetlenül fontos volt és gyémántként ragyogott, mára jelentéktelen, kopott kavics lett. Már másként nézek a körülöttem lévő emberekre is. Már nincsenek haverok... Csak barátok maradtak.


 

Változtam, mert tudtam, hogy nem kereshetem örökké a régi énemet. Csak felesleges erőfeszítés lenne, mert a régi énem, már egyszerűen nincs meg... Sokkal fontosabb volt, hogy megtaláljam önmagam, hogy tisztán lássam ki is vagyok valójában. Talán ez a legfontosabb belső küldetésünk: megtalálni saját magunkat, mert egy napon majd szükségünk lesz rá. Új fejezeteket kell nyitni az élet könyvében. Igaz, az új fejezetek már nem annyira féktelenek, de annál értékesebbek.

 

Te megfigyelted már?
Talán észre sem vetted, de az idő elszállt és valami egész más vette kezdetét. Már te sem lehetsz a régi. A változás már beitta magát az egész lényedbe. Előfordulhat, hogy fájó szívvel és könnyes szemmel nézel vissza arra az énedre, akiről azt hitted a legboldogabb a világon. Néha még görcsösen kapaszkodnál benne, de rá kell ébredj újra és újra, hogy nincs már ott senki. Más lettél ugyan, de ez még nem jelenti azt, hogy ne lehetnél újra boldog. Csak rá kell találnod a helyes útra és tisztán látnod, hogy az elmúlás magával hozta a megújulás reményét is.


 

A szomorú felismerés, hogy minden változik, folyamatosan ott ólálkodik körülötted. Egy darabig elfuthatsz ugyan, de soha nem fogsz tudni elmenekülni. Viszont elárulom neked, hogy nincs is mitől félni. Mert meglátod majd, minden egyes nappal csak jobb lesz. A lényeg, hogy ne a régi éned keresd, hanem egy újat, aki már vár rád és egy másik úton vezet végig.


Ráadásul ezekkel a változásokkal elmúlt valami.

És egy új élet vette kezdetét.

 

Csak a miénk

2010.07.04. 17:43 | John Cure | Szólj hozzá!

Címkék: zene

Keresztes Ildikó: Csak a miénk


Viharos vad évek,
Szerelmünk megtépték,
Csak rongy és sár.
Pedig most is égek,
S tudom azt, hogy lángolsz te is még.
Csak az álarc rejti már.

S ha a szívünk éppen tompán szól,
Hát tépünk egymás tollából.

Már jártunk felhőn túl,
Tisztán és piszkosul,
Fájt már a tűz, a jég,
Mégsem volt még elég.
Vad szívünk most is száll,
Mint tépett két madár.
S bár szürkébb fent a kék,
Mégis csak a miénk.

Bilincs, vagy áldás,
Szerelmünk körbejár,
Vagy jó, vagy fáj.
Először megszökés,
Utána megszokás,
S végül játszunk kicsit még.

S ha a szívünk éppen árván szól,
Hát tépünk egymás szárnyából.

Már jártunk felhőn túl,
Tisztán és piszkosul,
Fájt már a tűz, a jég,
Mégsem volt még elég.
Vad szívünk most is száll,
Mint tépett két madár.
S bár szürkébb fent a kék,
Mégis csak a miénk.

Már jártunk felhőn túl,
Tisztán és piszkosul,
Fájt már a tűz, a jég,
Mégsem volt még elég.
Vad szívünk most is száll,
Mint tépett két madár.
S bár szürkébb fent a kék,
Mégis csak a miénk.

Mégis csak a miénk.
Csak a miénk.

szövegíró : Orbán Tamás
zeneszerző : Björn Lodin, Lars-Åke Löwin

Lélegzet

2010.06.13. 18:36 | John Cure | Szólj hozzá!

Címkék: film ezt nézd meg

Szeretem ha olyan filmekre bukkanok, amik nem csak igazi kikapcsolódást nyújtanak, hanem gondolatokat is ébresztenek bennem. Sajnos ezekből a filmekből ritkán tudok csemegézni, de a napokban sikerült egy kiváló alkotást találnom. Alkotást írok, mert minden tekintetben annak tartom. Ez a film is ékes bizonyítéka annak, hogy Hollywood nem csak sablonokra épülő tucatfilmeket gyárt: ma már nem kérdéses, hogy az Európából és Ázsiából importált filmművészek méltán kaptak bizalmat a tengeren túl is.


A Lélegzet (The Air I Breathe) egy ősi kínai bölcsességen alapul, ami szerint négy érzelmi részre osztja a filmet: Boldogság, Gyönyör, Bánat és Szerelem.

A négy érzelmi rész négy erős karakterre épül: egy félénk üzletember, aki mindenét felteszi egy lóversenyen, amelyről úgy tudja meg van bundázva; egy alvilágnak dolgozó pénzbehajtó, aki a jövőbe lát, de már nem tudja mennyire hihet a vízióinak;  egy vakmerő, törékeny popsztár áldozatául esik egy maffiavezérnek és megdöbbenve tapasztalja, hogy nem csak a karrierje de az élete is veszélyben van; egy ambiciózus orvosnak pedig meg kell mentenie haldokló szerelme az életét.


Hogyan kapcsolódnak egymáshoz a karakterek történetei? Hol keresztezi egymást a sorsuk? Majd meglátjátok!
 

A közel sem mindennapi filmben a boldogság keresés az utolsó lélegzetig tart. Kiváló film. Mindenkinek ajánlom.
 

Síromnál sírva meg ne állj

2010.06.12. 17:37 | John Cure | Szólj hozzá!

Címkék: idézget




Mary Elizabeth Frye:
Ne jöjj el sírva síromig

Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog...

Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.

süti beállítások módosítása