Régen írtam ide. Most persze mondhatnám, hogy igazoltan voltam távol. Ami igaz is. Voltak kisebb és jelentősen nagy lépesek is.

Az írásra az elmúlt időszakban kevés időm marad és az új regényem megjelenése is lassan halad előre. Aminek sajnos nem csak az elfoglaltságaim, de a könyvpiac bizonytalan helyzete sem használ. Ettől függetlenül úgy tűnik, hogy végre célegyenesben van a megjelenés!

Az egyik legfontosabb esemény az utóbbi hónapban, hogy össze állt a Nagy Csapat! Sikerült megtalálnom a megfelelő embereket és stratégiailag fontos partnereket életem egyik jelentős nemzetközi feladatának megvalósításához. Olyan emberek vannak újra mellettem, akik kiváló szakemberek a saját területükön, valamint céltudatosak és kitartóak. És ami szintén nagyon fontos, hogy megbízom bennük. Most már nincs más hátra, mint előre!

Időközben nyakunkba szakadt az ég és a vízzel való közdelemből nekem is jutott. Szerencsére nem olyan drasztikus a helyzet mint az ország északi részein, de annak ellenére, hogy hetek óta minden nap szivattyúzzuk a vizet, egyelőre nagyon jól érzi magát a ház alatti garázsban és a konditermemben. Néha úgy tűnt nyerésre áll, de már csak napok kérdése és nyoma sem marad.
 

Megkezdődött a vizsgaidőszak is, ami intenzív éjjeli elfoglaltságot jelent. Lassan már megszokom, hogy minden félévben két-három hetes késéssel tudok elkezdeni vizsgaidőpontokra jelentkezni. De ahogy eddig, most is megpróbálom behozni az időkiesést.

Mindeközben lassan körvonalazódnak a nyár közepétől esedékes külföldi útjaim. Sajnos nem nyaralásról van szó, hanem szakmai utakról és kapcsolatépítésről. Pihenés így megint nem lesz, de új kultúrák és emberek annál inkább. Elsősorban Kelet-Európa és Közel-Kelet. Izgatottan várom.

Tegnap pedig beigazolódott: annak ellenére, hogy az életünkben nem láthatunk előre dolgokat, a legfontosabbakat már jóval előre megérezzük. Talán azért is van így, mert mindent, ami számunkra igazán értékes és fontos, magunkban hordunk. Lelkünk és szívünk mélyén óvjuk és ápolgatjuk.