
Neki köszönhetően jobban értjük az emberi kapcsolatok mélységeit, tisztábban látjuk a világot, de nélküle már kevésbé fogjuk megérteni. Péntek hajnalban - hetvenhat éves korában-, Budapesten elhunyt Popper Péter pszichológus, pszichoterapeuta, író.
Köszönjük a felbecsülhetetlen értékű lelki útravalót!
RIP
"A test halála után még további három halál következik, amelyek felé lassan elindul az életből eltávozott. Először az életerők oszlanak szét a világban. Azután a vágyak, érzések és indulatok olvadnak bele különböző lelki szférákba. Végül a szellemi régiókban az emberi lélek, a gondolatok, egyszóval az intellektus egyedisége szűnik meg, s válik újra azoknak a szellemi erőknek a részévé, amelyekből egykor kivált. Mi marad, meg tehát? Mi születik újjá? A titokzatos, a racionális úton meg nem ismerhető mag, az a bizonyos nehezen megszerzett és öntudatra ébredt Én."
"Még el kell mondanom egy szomorú hírt. Az "Igazi" nem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne "igazi". De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált."
"A lényeg: ne égj a saját múltad tüzén! Mert az maga a pokol. Ráadásul te választottad."
"Ha hidegen tudsz célozni, szavaid pontosabban fognak találni, mintha őrjöngve üvöltözöl. Az őrjöngő, önuralmát elvesztett ember rövid idő alatt nevetségessé válik."
"Sok-sok ember, egykori szerelmek, barátok, ellenségek, vidám és keserű élmények emlékei, győzelmek, vereségek, szégyenek, diadalok, pénz és karrier... Húzzuk, vonszoljuk, újra meg újra belegabalyodunk; végigvonulnak bennünk egykor átélt érzelmek és indulatok, amelyeknek már a nyomuk is elmúlt az időben. Csak mi tartjuk életben, ébresztjük fel őket halálos mély álmukból. S ekkor megjelennek, mint a múlt árnyai. Kísértetek."
"A szerelem lopakodó gyilkosa a lustaság. Amikor a megszerzett boldogság biztonsága elkezdi rongálni a hétköznapokat. Amikor már lusták vagyunk udvarolni, csábítani, kívánatossá tenni magunkat - a mosakodást, a fogmosást, a fésülködést, a kölni használatát és a vonzó ruhát, pizsamát is beleértve. Minek? Hiszen már a miénk. Csakhogy ezzel kondul meg a halálharang egy férfi-női kapcsolat felett. Mert a szívünkbe kellene felírni csupa nagybetűvel: AZ EMBER NEM TULAJDON!"
Popper Péter: A négylábú asztal