James Morrison: Please don't stop the rain


I don't know where I crossed the line
Was it something that I said
Or didn't say this time
And I don't know if it's me or you
But I can see the skies are changing
In all the shades of blue
And I don't know which way it's gonna go

If it's gonna be a rainy day
There's nothing we can do to make it change
We can pray for sunny weather
But that won't stop the rain
Feeling like you got no place to run
I can be your shelter 'til it's done
We can make this last forever
So please don't stop the rain

(Let it fall, let it fall, let it fall)
Please don't stop the rain
(Let it fall, let it fall, let it fall)
Please don't stop the rain

I thought that time was on our side
I've put in far too many years
To let this pass us by
You see life is a crazy thing
There'll be good time and there'll be bad times
And everything in between
And I don't know which way it's gonna go

If it's gonna be a rainy day
There's nothing we can do to make it change
We can pray for sunny weather
But that won't stop the rain
Feeling like you got no place to run
I can be your shelter 'til it's done
We can make this last forever
So please don't stop the rain

(Let it fall, let it fall, let it fall)
Please don't stop the rain
(Let it fall, let it fall, let it fall)
Please don't stop the rain

Oh we're a little closer now
And finding what life's all about
Yeah I know you just can't stand it
When things don't go your way
But we've got no control over what happens anyway

If it's gonna be a rainy day
There's nothing we can do to make it change
We can pray for sunny weather
But that won't stop the rain
Feeling like you got no place to run
I can be your shelter 'til it's done
We can make this last forever
So please don't stop the rain

(Let it fall, let it fall, let it fall)
Please don't stop the rain
(Let it fall, let it fall, let it fall)
Please don't stop the rain

(Let it fall, let it fall, let it fall)
Can't stop it, can't stop it, just can't stop the rain
(Let it fall, let it fall, let it fall)
Let it fall, please don't stop the rain
 

Régen írtam ide. Most persze mondhatnám, hogy igazoltan voltam távol. Ami igaz is. Voltak kisebb és jelentősen nagy lépesek is.

Az írásra az elmúlt időszakban kevés időm marad és az új regényem megjelenése is lassan halad előre. Aminek sajnos nem csak az elfoglaltságaim, de a könyvpiac bizonytalan helyzete sem használ. Ettől függetlenül úgy tűnik, hogy végre célegyenesben van a megjelenés!

Az egyik legfontosabb esemény az utóbbi hónapban, hogy össze állt a Nagy Csapat! Sikerült megtalálnom a megfelelő embereket és stratégiailag fontos partnereket életem egyik jelentős nemzetközi feladatának megvalósításához. Olyan emberek vannak újra mellettem, akik kiváló szakemberek a saját területükön, valamint céltudatosak és kitartóak. És ami szintén nagyon fontos, hogy megbízom bennük. Most már nincs más hátra, mint előre!

Időközben nyakunkba szakadt az ég és a vízzel való közdelemből nekem is jutott. Szerencsére nem olyan drasztikus a helyzet mint az ország északi részein, de annak ellenére, hogy hetek óta minden nap szivattyúzzuk a vizet, egyelőre nagyon jól érzi magát a ház alatti garázsban és a konditermemben. Néha úgy tűnt nyerésre áll, de már csak napok kérdése és nyoma sem marad.
 

Megkezdődött a vizsgaidőszak is, ami intenzív éjjeli elfoglaltságot jelent. Lassan már megszokom, hogy minden félévben két-három hetes késéssel tudok elkezdeni vizsgaidőpontokra jelentkezni. De ahogy eddig, most is megpróbálom behozni az időkiesést.

Mindeközben lassan körvonalazódnak a nyár közepétől esedékes külföldi útjaim. Sajnos nem nyaralásról van szó, hanem szakmai utakról és kapcsolatépítésről. Pihenés így megint nem lesz, de új kultúrák és emberek annál inkább. Elsősorban Kelet-Európa és Közel-Kelet. Izgatottan várom.

Tegnap pedig beigazolódott: annak ellenére, hogy az életünkben nem láthatunk előre dolgokat, a legfontosabbakat már jóval előre megérezzük. Talán azért is van így, mert mindent, ami számunkra igazán értékes és fontos, magunkban hordunk. Lelkünk és szívünk mélyén óvjuk és ápolgatjuk.

Szabó Lőrinc
Úgy látszik

Úgy látszik, fekete volt,
amire azt mondtam: fehér;
úgy látszik, rossz pap voltam én,
ki Krisztust hisz és ördögöt beszél;
úgy látszik, odavitt rossz szemem,
ahová lábam nem akart;
úgy látszik, az én nyilam ez a nyíl
s az én kardom szivemben ez a kard.

Úgy látszik, sorsom játszik, játszik,
S az én igazam sose látszik.

Soká botorkáltam, vakon,
és senki se nyújtott kezet;
sirattam a szegényt, és elhagyott,
s a gazdag kinevetett;
iszonyú látni, hallani,
mit akartam és mi lett;
nem merek szólni, árvaság
lettem és rémület.

Semmi sincs úgy, ahogy ma látszik,
életemmel valaki játszik.

Úgy látszik, barátom, a legjobb,
még az se szeretett,
úgy látszik, ő se látta meg
igazi szívemet;
úgy látszik, vezekelni kell
egy varázsló gonoszért;
úgy látszik, rossz csoda büntet,
de miért? de miért? miért?

Úgy látszik, minden játszik, játszik,
s aki angyal, ördögnek látszik. 

Reményik Sándor
Akarom

Akarom: fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.