John Cure regényíró blogja. Önismeretről, döntésekről, érzésekről, emberi kapcsolatokról, gondolatokról, filmekről, zenéről. Minden, ami az írói név mögött van.
21 gramm
21 gramm. A lélek súlya. Minden ember pontosan ennyit veszít testsúlyából halála pillanatában. Ennyi a súlya személyiségünknek, melyet egy életen át magunkban hordoztunk? 21 gramm. Egy csokiszelet súlya. De mi az élet súlya? Segít ez a 21 gramm az útkeresésben? Segít abban, hogy ha már nem leszünk, maradjon utánunk valami a világnak? 21 gramm. Egy kis kolibrimadár súlya. De mennyi a súlya a döntéseinknek? Tudunk úgy élni, hogy a döntéseink súlya ne legyen teher annak, akinek azt esetleg később viselnie kell?
"A világ megismerése érdekes, hasznos,
gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságo- sabb találkozás."
(Márai Sándor)
John Cure:
Köszi neked érte! Igazából én csak annak a kis srácnak akarok megfelelni, aki voltam valamikor és ... (2010.06.12. 18:13)Ki vagyok én?
John Cure:
Rám is hatással vannak az ilyen történetek. Főleg akkor ha személyesen is éltem meg hasonlót. :(
... (2010.06.12. 18:13)Vak szerelmek
John Cure:
Szerintem is szép történet és nagyon tanulságos. Hééé, ne sírj! Inkább te is nézz ki az ablakon! ;) (2010.06.12. 18:13)Az ablak (Tanulságos történetek I.)
Lemerültem. Sok(k) volt ez így egyszerre! Mármint a vizsgaidőszak. Jelenlegi kötelességeim mellett önmagában is megterhelő lett volna, de ha mindehhez hozzá veszem, hogy (elfoglaltságaim miatt) összesen két hetem volt 12 tantárgy teljesítésére, akkor még most is görcsbe…
Angyalok voltunk? Miközben a föld felé zuhantunk, vajon megpróbáltuk kitépni a lelkünk, hogy ne tudjon néha annyira fájni az élet? Bárhogy is volt, halandóak vagyunk. Bennünk él a jó és a rossz is, viszont a döntés minden pillanatban a mi kezünkben van. Senki nem dönthet…