Hetek óta alig alszom. A feladataim egyre több energiámat próbálják felemészteni, de fáradtan és kimerülten is hallom az ébredő tavasz hívó szavát. Én pedig rohanni fogok, hogy újra az arcomon érezzem a szél gyengéd simogatását. Lassan visszatérnek a színek és mosolyogva fordul a Nap felé minden virág.  Jön a tavasz és én ébren vagyok.


Szeretem ezt az évszakot. Felszabadít. Feltölt. Lendületet ad. Megtermékenyít. Alkotásra ösztönöz. Változik a látvány és ilyenkor én is változom. Megszűnnek a bizonytalan lépések, elmaradnak a kopott szavak és a nyomorult hunyorgást felváltja egy őszinte kék tekintet. Hagyom, hogy az életem határozza meg a gondolataimat, miközben titokzatos erők emelnek a magasba. Jön a tavasz és érzem ahogy közelebb húzódik hozzám az egész világ. Most hallani fogják a szavam, akkor is ha suttogok.

Hetek óta alig alszom. De mosolygok...

Jól tudom, hogy a tavaszban ott rejtőzik a varázs.

 
„Pipacspirossal zendüljön a világ!”

(Radnóti)