Evelyn Salt esküdt tett, hogy ha kell az élete árán is megvédi az országát és az amerikai nemzetet.

Becsület, kötelességtudat, lojalitás. Alapvető értékek és elvárások a hívatásában. Evelyn Salt CIA-tiszt és hűséges az esküjéhez. De pontosan a hűségét vonják kétségbe, miután egy orosz disszidens azzal vádolja, hogy orosz kém. Evelyn Saltnak menekülnie kell, a CIA pedig hajtóvadászatot indít a vélt hazaáruló ellen. Őrült vesszőfutás kezdődik és Salt ügynöknek minden tudására  valamint sok éves titkosügynöki tapasztalatára szüksége van, hogy egérutat nyerjen üldözői (kollégái) elől. Megpróbál időt nyerni és bizonyítékot szolgáltatni az ártatlanságáról. Mindeközben a személyazonosságának hátterét a CIA igyekszik feltárni, mert megannyi biztonsági ellenőrzés (átvilágítás) után is felmerült a kérdés:"Ki valójában Salt?"

Lemerültem. Sok(k) volt ez így egyszerre! Mármint a vizsgaidőszak. 

Jelenlegi kötelességeim mellett önmagában is megterhelő lett volna, de ha mindehhez hozzá veszem, hogy (elfoglaltságaim miatt) összesen két hetem volt 12 tantárgy teljesítésére, akkor még most is görcsbe rándul a gyomrom.

 
Na és persze voltam olyan őrült elszánt, hogy pont az elmúlt félévben csaptam le arra a  kurzusra, amit a ZMNE indított.

Így a politológiai, diplomáciai és nemzetközi jogi fejtágítás mellett, sikerült még némi védelmi ismeretanyaggal (katonai logisztika, NATO biztonságpolitika, ABV- védelem, stb.) megfejelnem a felkészülést. De hát a célok ugye... és az a fránya küldetéstudat...

Még magam sem tudom, hogyan sikerült a túlnyomó részt szóbeli számonkéréseken jó eredményekkel túljutnom, de megtörtént. Éjszaka tanulás, nappal munka és vizsgákra rohanás. Alvás napi 2-3 óra. (De ez máskor is van így!)

Na igen és a szakdolgozat tématervezettel is most kellett előállni. Aludtam rá. Kitaláltam. Megterveztem. Megszültem. Beadtam. Konzultáltam. Elfogadták. Jeles. Széles mosoly. Önvállveregetés.

Mondjuk olyan sokat nem is kellett agyalnom a témaválasztáson, mert régen eldöntöttem, hogy olyan témában szeretnék kutatni, aminek hasznát vehetem a munkámban. Na így lett a leendő szakdolgozat munkacím: Magyarország és Oroszország politikai-gazdasági kapcsolatai a rendszerváltozást követően. (захватывающий!) :)

Szóval vizsgaidőszak (pár hónapra) kipipálva!

Bárhogy is volt, halandóak vagyunk. Bennünk él a jó és a rossz is, viszont a döntés minden pillanatban a mi kezünkben van. Senki nem dönthet helyettünk, ahogy senki nem fogja tudni megmondani előre, hogy melyik lesz a helyes út. Csak ha már úton vagyunk és néha visszanézünk, akkor láthatjuk biztosan, hogy "akkor és ott" jó irányba indultunk-e. Milyen szép is volna látni a jövőt mielőtt olyan döntéseket hozunk, melyek az egész hátralévő életünket befolyásolni tudják. De sajnos nem rendelkezem porfogó mindentudó csodagömbbel. Így ha a jövőt nem is láthatom, tudom, hogy korábbi döntéseinkre visszanézni kötelesség, mert segíteni tud a helyes választásban.

Hinni kell benne, hogy minden körülmények között jó döntést hozunk!