Az utolsó éjszaka kérdései

Most már végképpen enyém a keresztem,
Magamnak teremtve, magamnak faragtam.
Porhanyósra barnult a fán alvadt vérem,
Testemet a föld be nem fogadhatja.

Hol vagytok most, ti régi tanítványok,
Gyöngyös homlokomat miért nem töröltétek?
Csak az éj vesz körbe magamra maradtan
Fájdalmam üvöltve, fel a konok égre.

És hol vannak most a három királyok,
…és Lázár? - akibe életet leheltem.
Miért remélitek, hogy megbocsátok,
S miért hiszitek, hogy értetek vezeklek?

(Fehér Miklós)

Boldog Nyulat kívánok minden Kedves Ismerősömnek és Olvasómnak!

El kell jöjjön az a nap, amikor nem fordítjuk el a fejünket a gonosz térnyerése láttán, hanem bátran szembenézünk vele és visszaűzzük a sötétségbe. Megértjük majd, hogy az erőszakra nem lehet erőszakkal válaszolni, mert azt a sok szörnyűséget és erőszakot, ami körülvesz minket, mi magunk hoztuk a világra. Megértjük majd, hogy minden ember szabadnak és egyenlőnek született!

Megértjük majd Edmond Burke szavait: „A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak.”

És ha eljön ez a nap, akkor egy olyan világban ébrednek majd a gyerekeink, ahol boldogan nevethetnek, ahol senki nem veheti el az álmaikat, senki nem fogja őket szexuálisan kizsákmányolni, senki nem fogja őket megkínozni, senki nem fogja őket a jogaikban korlátozni és senki nem fogja az életüket kioltani!

De addig a napig naponta mészárolják le egymást az emberek és naponta éheztetnek vagy kínoznak halálra ártatlanokat, fenyegethetnek és félelemben tarthatnak kisebbségben élő nemzeteket. Addig születhetnek az alábbihoz hasonlóan felkavaró videó- összeállítások mindazokról a szörnyűségekről, amit saját magunk és embertársaink ellen elkövetünk.

Szóval, ezek lennénk mi emberek?

Az emberiség kegyetlen oldala (18+)
Fontos: Az alábbi videó a nyugalom megzavarására alkalmas felvételeket tartalmaz! Megrázó összeállítás az emberek által elkövetett borzalmakról. Csak erős idegzetűeknek!

 





Volt egyszer egy csinos és vonzó fiatal lány, aki sajnálatos módon vakon született, ezért neheztelt az egész világra. Ellenséges volt az emberekkel, kivéve a barátját, aki mindig biztatta, mellette állt, támogatta és éreztette vele, hogy ő is fontos valakinek és a látása nélkül is teljes életet élhet. A fiú elhalmozta őt a szeretetével és a figyelmességével: mindig ott volt vele.
 

Míg egy nap a lányt értesítették, hogy megfelelő szem- donort találtak neki és eltudják végezni a régóta áhított helyreállító műtétet. A lány kimondhatatlanul boldog volt és az örömhírt természetesen megosztotta a barátjával is. A fiú pedig megkérdezte tőle, hogy ha látni fog, akkor hozzá megy-e feleségül? A lány boldogan igent mondott.

Az operációt rövid időn belül sikeresen elvégezték. A fiú mindvégig a lány mellett maradt a kórházban: ült az ágya mellett és fogta a kezét, amíg magához nem tért. Így amikor a lány először kinyitotta a szemét, a barátját láthatta, aki szintén vak volt.

A fiú nagyon boldog volt és hamarosan izgatottan kérte újra, hogy legyen a felesége. De a lány elutasította őt. A következő napokban már alig találkoztak és a telefon hívások is megritkultak. Lassan eltávolodtak egymástól. Nem sokkal később a lány egy levelet kapott, amelyben a fiú köszönetet mondott neki az együtt töltött időért és közösen átélt csodálatos pillanatokért.

A levél zárásaként pedig az alábbi mondatot írta: "Kérlek, vigyázz a szemeimre!"