Az utolsó éjszaka kérdései
Most már végképpen enyém a keresztem,
Magamnak teremtve, magamnak faragtam.
Porhanyósra barnult a fán alvadt vérem,
Testemet a föld be nem fogadhatja.
Hol vagytok most, ti régi tanítványok,
Gyöngyös homlokomat miért nem töröltétek?
Csak az éj vesz körbe magamra maradtan
Fájdalmam üvöltve, fel a konok égre.
És hol vannak most a három királyok,
…és Lázár? - akibe életet leheltem.
Miért remélitek, hogy megbocsátok,
S miért hiszitek, hogy értetek vezeklek?
(Fehér Miklós)
Az utolsó éjszaka kérdései
2010.04.08. 01:55 | John Cure | Szólj hozzá!
Címkék: idézget
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://21grams.blog.hu/api/trackback/id/tr171903271
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
