John Cure regényíró blogja. Önismeretről, döntésekről, érzésekről, emberi kapcsolatokról, gondolatokról, filmekről, zenéről. Minden, ami az írói név mögött van.
21 gramm
21 gramm. A lélek súlya. Minden ember pontosan ennyit veszít testsúlyából halála pillanatában. Ennyi a súlya személyiségünknek, melyet egy életen át magunkban hordoztunk? 21 gramm. Egy csokiszelet súlya. De mi az élet súlya? Segít ez a 21 gramm az útkeresésben? Segít abban, hogy ha már nem leszünk, maradjon utánunk valami a világnak? 21 gramm. Egy kis kolibrimadár súlya. De mennyi a súlya a döntéseinknek? Tudunk úgy élni, hogy a döntéseink súlya ne legyen teher annak, akinek azt esetleg később viselnie kell?
"A világ megismerése érdekes, hasznos,
gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságo- sabb találkozás."
(Márai Sándor)
John Cure:
Köszi neked érte! Igazából én csak annak a kis srácnak akarok megfelelni, aki voltam valamikor és ... (2010.06.12. 18:13)Ki vagyok én?
John Cure:
Rám is hatással vannak az ilyen történetek. Főleg akkor ha személyesen is éltem meg hasonlót. :(
... (2010.06.12. 18:13)Vak szerelmek
John Cure:
Szerintem is szép történet és nagyon tanulságos. Hééé, ne sírj! Inkább te is nézz ki az ablakon! ;) (2010.06.12. 18:13)Az ablak (Tanulságos történetek I.)
James Morrison: Please don't stop the rain I don't know where I crossed the line Was it something that I said Or didn't say this time And I don't know if it's me or you But I can see the skies are changing In all the shades of blue And I don't know which way it's gonna go If it's gonna be a…
Szabó Lőrinc Úgy látszik Úgy látszik, fekete volt, amire azt mondtam: fehér; úgy látszik, rossz pap voltam én, ki Krisztust hisz és ördögöt beszél; úgy látszik, odavitt rossz szemem, ahová lábam nem akart; úgy látszik, az én nyilam ez a nyíl s az én kardom szivemben ez a…
Juhász Gyula: Szerelem? Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,Elrévedezni némely szavadon,Mint alkonyég felhőjén, mely ragyogÉs rajta túl derengő csillagok.Én nem tudom, mi ez, de édes ez, Egy pillantásod hogyha megkeres, Mint napsugár ha villan a…
Ha most látnám őke- visszamenve az időben-, mosolyognék rajtuk, hogy milyen édesek. Két ember, akik őszintén megnyíltak egymásnak. Érzik, hogy talán jó lenne ha nem lenne köztük ez a távolság. Talán jó lenne gyakrabban a másikkal lenni. Csak úgy… céltalanul bolyongva.…